A klub
2007.01.09. 19:08
A klub története
A klubot spanyol és svájci diákok alapították 1899. november 29-én, bizonyos Gualtieri Wild, a klubnak színt választó első elnök irodájában. Az alapítók – pontosan egy futballcsapatnyi ifjú – közül az egyesület majdani második elnöke, Bartomeu Terradas vásárolta meg az első szerelést. Gyakorlatilag ő mentette meg – mintegy kétezer pesetás „injekcióval” – 1902-ben az akkor még szegény klubot, és így lett presidente.
Joan Gamper
Maga az alapítási ötlet a svájci származású Joan Gamper nevéhez fűződik, aki amellett, hogy a hőskorban maga is futballozott a Barcelonában, négy különböző periódusban is elnöke volt az egyesületnek. (Ma is az ő nevét őrzi a klub hagyományos nyári tornája.)
Az első nagy sikerkorszakát a húszas években élte meg a klub, akkoriban világklasszisok őrizték a kaput (Zamora, majd a legendás magyar, Plattkó Ferenc), illetve Samitier és Alcántara személyében a kor futballjának kiemelkedő egyéniségei tündököltek a csapatban.
A Barça több, mint egy klub
Katalónia évszázados küzdelmeinek zálogaként 1932-ben autonómiát nyert, amelyet aztán a központi kormány 1934-ben visszavont. 1936-ban, a polgárháború kirobbanásának évében azonban újra autonóm lett, sőt a köztársaság bázisát is ez a tartomány jelentette, Francoék győzelme (1939) után azonban minden korábbinál erősebb megtorlás következett. A Tábornok megfosztotta Katalóniát az autonómiától és igyekezett kultúrájától is. Betiltatta a katalán újságokat, s tiltotta a nyelv használatát. A katalánok a Barca meccsein mondhattak ellent a tilalmaknak, ott érezhették egyedül: ők is győzhetnek. Az egyesülethez, a gránátvörös és kék színekhez való tartozás egyúttal politikai hitvallást jelentett, akkor született a legendás szlogen: a Barcelona több, mint egy klub
A Kubala-korszak
1945 után éledt csak fel igazán az egyesület, az azt követő másfél évtizedes periódusban hat bajnoki cím, ugyanennyi hazai kupasiker, s két VVK-győzelem (az első még városi válogatottként, ám a klub játékosaival) jelezte a nagy menetelést. E korszak leghíresebb játékosa, első számú csillaga egy magyar származású futballzseni, Kubala László volt. Kubala nagyságát mi sem jelzi jobban, hogy nemrég őt választották az első száz év legjobb Barcelona-játékosának.
Kubalán kívül számos magyar játszott az ötvenes-hatvanas években a katalán alakulatban. Szegedi, Kaszás és Szalay ugyan kevés lehetőséget kapott, ám az aranycsapat két csatára, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán a Barcában is a sztárok közé tartozott. Hármuknak nagy része volt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján elért sikerekben. Jellemző, hogy (az egyébként a Benfica ellen elveszített) berni BEK-döntőben ez az ötös jelentette a spanyol gárda csatársorát: Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor Zoltán – a három magyaron kívül a brazil Evaristo Macedo, valamint a galíciai Luis Suárez.
A klub Aranylabdásai
Suárez – aki kétségtelenül a legjobb spanyol születésű játékosok közé sorolandó – volt a klub első (s a spanyolokat tekintve egyetlen) aranylabdása 1960-ban. Rajta kívül Johan Cruyff (1973, 1974), Sztoicskov (1994), Rivaldo (1999) és Ronaldinho (2005) tudta megszerezni ezt a díjat.
‘70-es és ‘80-as évek
A hatvanas évek – az 1966-os VVK-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára; a Barcelona 1973-ban éppen azért szerződtette le az Ajaxtól távozó Johan Cruyffot, hogy visszatérjenek a szép napok. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. A Barca nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszerezni az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. Egyre-másra szerződtette a világsztárokat: Cruyffot követte Neeskens, Sotil, Simonsen, Krankl, Roberto Dinamite, Bernd Schuster, Diego Maradona, Hughes, Gary Lineker, de két KEK-győzelmen kívül nem sokra mentek a világsztárok gyülekezetével.
Az edzők
Az edzők névsora is kivételes: az elmúlt negyedszázadban Vic Buckingham, Rinus Michels, Hennes Weisweiler, Laureá Ruiz, Lucien Muller, Joaquim Rifé, Helenio Herrera, Kubala László, Udo Lattek, Luis César Menotti, Terry Venables, majd Johan Cruyyf, Bobby Robson, Louis Van Gaal, Llorenç Serra Ferrer, Carles Rexach, Radomir Antic és Frank Rijkaard váltották egymást a kispadon.
|